Az első nap,amikor megismerhettem szerény személyeteket, a gólyanap volt. 

Először Kedves Milánt és Henit láttam meg,méghozzá egymás mellett!
Gondoltam,hogy ha már osztálytársak,meg kéne ismerni őket. Levágódtam a székbe,és elkezdtem velük dumálgatni. Nos,a nap többi részén nem kerestem őket.

Aztán Ritával,és Laurával áldott meg a Jó Isten. Bár akkor még fogalmam se volt,kik ők,és Laurát nem is szerettem. Igazából sok mindenki unszimpatikus volt,de ő nagyon. Szóval a feladatok közben (abban a csapatcuccban az udvaron) nem is szóltam hozzá. 

Miután megtörtént ez a csapatépítő-diákismertető program,az osztállyal ismerkedtünk kicsit össze. Nos, nekem nem igen volt merszem senkivel "haverozni",sőt.. Arra gondoltam,hogy had érjek már haza. 

De mikor apu jött értem,már teljesen másra gondoltam. Megszerettem pár emberkét(később mindenkit), és még szívesen beszélgettem volna velük. 
Ráadásul a nap végére egy megmagyarázhatatlan érzés öntött el. Már majdnem mindenkivel beszéltem,kivéve azokkal,akik nem voltak ott,meg még 4-5 személy,akikre úgy gondoltam,hogy nem is akarok.

Szóval nekem ez a nap viszonylag emlékezetes volt.

 

 

Oldal: KILENCEDIK,gólyanap
"Ki itt belépsz,hagyj fel minden reménnyel!"- Dante,Ekecsi - © 2008 - 2024 - kilencedikbee.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat